Az egyik legnehezebb kérdés, amellyel szembe kellett néznem | KHM
A Krisztus által létrehozott struktúrán belül maradunk-e – vagy úgy alakítjuk át, hogy továbbra is olyan módon működjön, melyben még részt vehetünk?
Volt idő, amikor nem tettem fel ezt a kérdést.
Mint a legtöbb katolikus, aki komolyan veszi a hitét, én is azt tettem, amit mondtak nekem. Tanultam. Időt szántam a képzésre. Tomista teológiát tanultam, megismerkedtem a kánonjoggal és olyan környezetben mozgottam, amely szilárdnak, sőt tekintélyesnek tűnt. Semmit sem vettem könnyedén. Jól akartam csinálni.
Hosszú ideig azt hittem, hogy az út egyszerű: keressem meg a tiszteletteljes liturgiát, keressek egy hűnek tűnő papot, vegyem a szentségeket, és maradjak állhatatos.
Ebben hittem.
De az idő múlásával valami nyomást kezdett gyakorolni rám – nem egyszerre, de annyira, hogy nem lehetett figyelmen kívül hagyni. Nem csupán zavar, nem csupán romlás, hanem valami mélyebb:
az a kérdés, hogy maga a struktúra még egyáltalán felismerhető-e. …